A

MAGYAR FÉLVÉR FAJTA

TENYÉSZTÉSI PROGRAMJA

TARTALOMJEGYZÉK

1. A fajta leírása

1. A fajtafenntartásért felelős szervezet megnevezése
2. Az eredő törzskönyv megnevezése
3. A fajta kialakulása, jelenlegi helyzete, várható jövőbeni szerepe
4. Az állomány nagysága a Tenyésztési Program elfogadásakor
5. A fajta rendezési elve (kancacsaládok, genealógiai vonalak, stb.)
6. Küllemi leírás
7. Értékmérő tulajdonságok

2. Tenyészcél

3. Tenyésztési módszerek

1. Fajtatiszta tenyésztés (a fajtaazonosság, annak vizsgálati módszerei, igazolásának rendje)
2. Keresztezés (a génmigráció szabályai a fajtában, a keresztezett állatok tenyésztésbe illesztése)
3. A vonaltenyésztés, vonal fenntartás elvei a fajtában
4. Génkészlet, génmegőrzés

4. Törzskönyvezés

1. Állományba vétel feltételei

i.                     Hazai tenyésztésű egyedek esetén

ii.                   Import egyedek esetén

1. Főtörzskönyv

i.                     A bekerülés feltételei

1. Melléktörzskönyv

i.                     A bekerülés feltételei

1. A törzskönyvből történő kikerülés szabályai
2. Származás-nyilvántartás

i.                     A kancafedeztetés, termékenyítés nyilvántartása

ii.                   A fedeztetés, termékenyítés bejelentése

iii.                  A fedeztetés, termékenyítés utólagos bejelentésének szabályai

iv.                 A csikók jelölésének, azonosításának módja

v.                   Az elnevezés szabályai

vi.                 Azonosító képzés szabályai

vii.                UELN képzés szabályai

viii.              Származás-ellenőrzés módja és dokumentálásának rendje

ix.                 A származási igazolás kiállításának szabályai

1. Tartástechnológiai előírások
2. A teljesítmény-nyilvántartás, teljesítményvizsgálat rendje

i.                     Az adatok gyűjtése

ii.                   Teljesítményvizsgálat rendje

iii.                  Az adatok feldolgozása, értékelése

iv.                 Tenyészérték-becslés

i.                     Mének

ii.                   Kancák

5. A fajta szelekciójának rendje

1. A párosítási terv készítésének elvei, célpárosítások
2. Mén előállító kancák szelekciója
3. Mén előállító mének szelekciója
4. Tenyészmén-jelöltek szelekciója
5. Tenyészkanca-jelöltek szelekciója

6. Tenyészmének használata

1. A mének tenyésztési/termékenyítési engedélye kiadásának tenyésztési és állategészségügyi feltételei
2. A magyar félvér mének vizsgáztatásának rendje
3. Import mének használatának szabályai
4. A szaporítóanyag minőségi követelményei

7. Egyesületi nyilvántartások és igazolások rendje

1. Tagnyilvántartás (KKV nyilvántartás)
2. Állomány-nyilvántartás
3. Pályázati igazolások nyilvántartása
4. Egyéb

8.  Az országos állattenyésztési adatbankba történő adatküldés módja és rendje

9. A fajta népszerűsítése

10. A tenyésztők tenyésztői munkájának elismerése

11. A fajta tenyésztési programjának megvalósításában résztvevő szervezetek kapcsolatrendszere (ezek feladatai)

1. Tenyésztőszervezet
2. Faji szövetség
3. Tenyésztési hatóság
4. Mesterséges termékenyítő állomások, spermaforgalmazók
5. Oktatási – kutatási intézmények

12. Záró rendelkezések

13. Mellékletek

1. A fajta leírása

1. A fajtafenntartásért felelős szervezet:

Magyar Félvér Lótenyésztő Országos Egyesület, 4225 Debrecen, Homokhát u. 24.

1. Az eredő törzskönyv megnevezése:

A magyar félvér fajta eredő törzskönyveit a II. Világháború után Magyarország területén szerveződött állami gazdaságok törzstenyészeteinek és tenyészeteinek tenyésztési naplói, termelőszövetkezetek törzstenyészeteinek és tenyészeteinek tenyésztési naplói, valamint a magánkézben lévő törzskönyvezett kancaállomány törzskönyvi nyilvántartásai jelentik. Ezek a dokumentumok fizikailag az MLOSZ archív anyagai között találhatók.

1. A fajta kialakulása, jelenlegi helyzete, várható jövőbeni szerepe:         

A magyar félvér elnevezés elődje az angol félvér volt, amely a XIX. századtól kezdődően angol telivér hatásra létrejött lovak elnevezését jelentette. Az 1800-as években így nevezték a kisbéri és a mezőhegyesi ménesben tenyésztett, valamint az ezek hatására kialakult állományt, illetve a közvetlen angol telivér leszármazású lovakat. Az angol félvér elnevezés 1941-ben változott magyar félvérre, amikor Magyarország hadat üzent Angliának. Később minden olyan lónak a gyűjtő fajtaelnevezése lett, amelyik nem volt valamely már kialakult fajtába sorolható. (v.ö.: Schandl: Lótenyésztés). A fajta mint állattenyésztés- szakmai kategória az 1953-ban elfogadott: A ló törzskönyvezése c. magyar szabvány alapján került jogilag is kodifikációra. A lótenyésztés intézményrendszerének 1961-es átszervezését követően 1963-ban a szabványt megváltoztatták, és az addig önállóan kezel kisbéri-félvért, mezőhegyesi   félvért és gidránt is a magyar félvérbe sorolták be. 1969-től a termelőszövetkezeti törzstenyészetek megjelenésével a törzstenyészeti alapítóleveleket „kisbéri típusú magyar félvér, mezőhegyesi típusú magyar félvér és sport típusú magyar félvér” fajtamegjelöléssel adták ki.  1989 után a megalakult, fajtánként szerveződő lótenyésztő egyesületek – miután a rendszerváltás utáni új jogrendben a korábbi szabványok de jure érvényüket vesztették -- kezdeményezték a korábban magyar félvér fajtatként nyilvántartott lóállományuknak a kisbéri-félvér, gidrán, illetve furioso-north star fajtaként való felvételét az ekkor felállításra került nemzeti fajtajegyzékbe. A sport típusú magyar félvér állomány egyesítve az 1984-ben fajtaelismerésben részesült mezőhegyesi sportló állománnyal az 1990-ben megalakult Magyar Sportlótenyésztők Országos Egyesületének gondozásában magyar sportló néven lett a fajtajegyzékbe felvéve. Fentiek alapján a nemzeti fajtajegyzék már az új fajtaelnevezéseket használta, de a köznyelvben azokat a lovakat, amelyek nem hidegvérűek vagy sodrottak, és nem sorolhatók valamilyen elismert fajtában magyar félvérként emlegették és hívják ma is annak ellenére, hogy ilyen néven ma elismert fajta nincs. Mindazonáltal a magyar félvér nem tekinthető új fajtának, hiszen az 1952-ben kiadott MNOSZ 6803-52 számú A LÓ TÖRZSKÖNYVEZÉSE című szabvány egyértelműen hivatkozik a magyar félvér fajtára. A Magyar Félvér Lótenyésztő Országos Egyesület létrehozásával ennek a fajtának a regenerálása válik lehetővé.

A későbbiekben a többi fajtákhoz tartozás feltételei szigorodtak, amit a tenyésztők egy jelentős része nem tudott vállalni, vagy saját tenyésztői elképzeléseivel nem volt összhangban. Ennek okán újból felmerült az igény a magyar félvér fajta használatára. Amint az a fajta nevéből és történetéből is adódik, alapvetően a hazai, magyar tenyésztésű  lófajták tetszés szerinti használatával alakuló, mindig az adott tenyészcélnak megfelelően választott fajták illetve egyedek ivadékaiból áll. Ebbe a fajtába sorolhatók azon haszonállat-előállító keresztezésekből született csikók is, melyeket más fajtába nem lehet besorolni. (pl ügető x lipicai, ügető x angol telivér, magyar sportló x lipicai, nóniusz x angol telivér, stb). Ezek a keresztezési módszerek az elmúlt évtizedekben mind használtattak hazánkban, több-kevesebb sikerrel koronázva a tenyésztői munkát. Természetesen elfogadottak a magyar félvér fajtában a más melegvérű fajtához tartozó, magyar tenyésztésű fajtatiszta egyedek is.

A magyar félvér fajtába sorolható mindazon melegvérű ló, amelyik Magyarország területén belül született, és apja valamely Magyarországon elismert melegvérű lófajta tenyésztési engedéllyel rendelkező ménje. A fajta fenotípusa és genotípusa jelenleg nagyfokú változatosságot mutat, hiszen bármely melegvérű fajta egyedei elismertek a fajtában, azok alkalmazása a tenyésztő tenyészcéljának függvényében változnak. Ezzel együtt a Tenyésztési Program célja a fajta fenotípusos egységesítése, ami nem zárja ki a különböző használati módok mentén kialakuló típusokat.

A magyar félvér fajta egyesületi formába való szerveződése jelenleg zajlik. A fajtának várhatóan nagy jelentősége lesz a jövőben azon tenyésztői körben, akik tenyésztési célja se nem a nemzetközi szintű sportló tenyésztése, sem egy szigorú törzskönyvezési szabályok mentén tenyésztett hagyományos fajta fenntartása, hanem olyan melegvérű lófajta tenyésztése, mely a többinél nagyobb döntési szabadságot ad a tenyésztőnek saját tenyészcéljainak elérése érdekében. Ez lehet akár a nagyon jó használati tulajdonságokkal rendelkező szabadidőló, akár egy speciális színváltozat tenyésztése is, de minden esetben alapkövetelmény, hogy a fajta egyedei rendkívül jó természetű, kiváló munkakészségű, nagyon könnyen kezelhetők, jóindulatúak, emberbarát viselkedésűek legyenek. Rossz természetű, nehezen kezelhető egyedek a fajtában nem fordulhatnak elő.

1. Az állomány nagysága a Tenyésztési Program elfogadásakor

A magyarországi lófajták közül a magyar félvér rendelkezhet a legtöbb egyeddel. A törzskönyvbe sorolás, illetve az állomány osztályba sorolása a következő időszak feladata, az egyesület megalakulásakor a nyilvántartásba vett kancák száma ötven alatt van. Az Egyesület nyilvántartásában várhatóan a közeljövőben több száz méneskönyvi kanca és százon felüli fedezőmén szerepel majd. A fajtában, a kancák származásában elismert bármely, Magyarországon vagy más EU tagállamban tenyésztési engedéllyel rendelkező melegvérű mén, fedezőménként kizárólag egyedi elbírálás alapján. Az állomány elhelyezkedése az ország egész területére kiterjed.

1. A fajta rendezési elve

Az állomány elsődleges rendezési elve a tenyészcélból adódik, vagyis a különböző használati típusok szerint történik. Ezek az alábbiak: hátas típus, fogatos típus, kettős hasznosítású típus, és speciális színváltozatok. A használati típuson belül az egyedek genetikai hátterük szerint rendezhetők, elsősorban az apai származást alapul véve. (pl. lipicai apaságú állomány a fogatos típuson belül).

Tekintettel arra, hogy az elismerésre váró magyar félvér fajta a ló származását és sportteljesítményét illetően kisebb követelményeket támaszt, mint az egyéb fajták, ezért az állomány fő rendezési elve sem ezekre a tulajdonságokra épül.

1. Küllemi leírás

A fajta nagy genetikai variabilitásából adódóan fenotípusában is nagy változatosságot mutat, de cél a fajta egységesítése. Az alkalmazott fajták függvényében előfordul minden melegvérű lófajtára jellemző testalakulás. Ilyen módon a fej a csukafejtől az egyenes profilú fejalakuláson keresztül a félkos profilig változhat. A túlságosan durva, burkolt fej nem jellemző a fajtára, és nem kívánatos. Marmagassága a mai elvárásoknak megfelelően bottal mérve 165-170 cm, de ettől lehetnek egyedi eltérések. Nyakillesztése az alacsonytól a magasig változhat, de kívánatos a használati típusnak megfelelő nyakillesztés, a szélsőségek nem kívánatosak. Kívánatos és jellemző a hosszú ívelt nyak és a puha tarkó. Marja lehet kifejezett és elmosódott is, háta jellemzően közepesen hosszú. Az izmolt far, a korrekt lábszerkezet, kifejezett, száraz ízületek minden esetben kívánatosak. Mozgása lehet akciós és térölelő, de mindig dinamikus, energikus, lendületes és szabályos. Bármely szín elfogadott a fajtában, a deres nem kívánatos.

Küllemi tulajdonságok megítélése: